1919. 08. 13. Egerszólát – 1973. 07. 26.
Anyja neve: Pogonyi Mária
Apja neve: Lintallér Imre
Végzettségek
6 elemi |
n.a. |
|
Gimnázium (2 év) |
n.a. |
1953 |
Katonai szakképzettség |
n.a. |
|
Rendfokozatok
főhadnagy |
1950. 07. 01. |
százados |
1953. 11. 07. |
r. őrnagy |
1957 |
munkásőr alezredes |
|
Beosztások
N.A. |
mezőgazdasági munkás |
1945 |
Egri Földművelési Szövetkezet |
ügyvezető igazgató |
1947 |
Személyügyi tiszti tanfolyam |
tanfolyam hallgató |
1950. 01. 01. – 1950. 12. 31. |
HM Személyügyi Főcsoportfőnökség |
előadó |
1950. 08. 01. – 1953. 11. 30. |
Hunyadi János Lövész Tiszti Továbbképző Iskola, zászlóaljparancsnoki tanfolyam |
tanfolyam hallgató |
1951 – 1952 |
Budapesti 1. Kiegészítő Parancsnokság |
személyügyi előadó |
1953 – 1953. 12. 03. |
Eger Járási Kiegészítő Parancsnokság |
személyi csoport parancsnok |
1955. 06. 30. – 1956. 02. 13. |
Eger Járási Kiegészítő Parancsnokság |
rangidős személyügyi tiszt |
1956. 02. 13. – 1956. 11. 08. |
Eger |
karhatalmi parancsnok |
1956. 11. 08. – 1957. 05. 17. |
Tartalékállományba helyezve és átadva a Munkásőrség állományába |
tartalékállományba helyezve |
1957. 05. 17. |
Eger Városi Munkásőr Zászlóalj |
parancsnok |
1957. 05. 17. – 1963 |
Heves Megyei Munkásőrség |
parancsnok |
1963 – 1966. 07. 31. |
Nyugállományba helyezve |
Nyugállományba helyezve |
1966. 07. 31. |
Párttagság
Szociáldemokrata Párt |
1945 |
Magyar Kommunista Párt |
1945 |
Magyar Dolgozók Pártja |
1951 |
Magyar Szocialista Munkáspárt |
1956 |
Kitüntetések
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem |
|
1957 |
Munkásőr Emlékérem |
|
1966 |
Kiegészítések
1950. április 8-án írt önéletrajza szerint:
"1945-ben belétem a Szoc. dem. [Szociáldemokrata] pártba jan-ba [januárba] és beléptem a rendőrséghez is itt szolgáltam 6 hónapig. Az Egri vár internáló táborba teljesítettem szolgálatot mint őrpk. [őrparancsnok] 1945-ben az egri püspököt [Kriston Endre egri segédpüspökről van szó] letartóztatták s a várba hozták hozzánk az internáló tábor pk-a [parancsnoka] Bóta Bernát volt.
A püspököt öszevertük és ezt megtudták a kívülállók is ami az akkori politikumnak súlyosan ártottés akkor jött Sulyák György a Heves m. [megye] élére mint megyei párttitkár és ő leváltotta az egész várőrséget."
1953. április 2-i önéletrajzából:
"A felszabadulás után én beléptem 1945-ben a Sz.D.P.valamint jelentkeztem az akkori rendőrségbe. Mint rendőr az egri internálótáborba teljesítettem szolgálatot, mint őrpk. [őrparancsnok], hogy mennyi ideig azt pontosan nem tudom, azt sem tudom pontosan mikor léptem be, de kb. 2-3 hónapig voltam rendőr, mert saját kérésemre leszereltek, ugyanis az történt, hogy az internáló táborba került az egri püspök és azt mi megvertük, amiből nagy botrány lett, ezért a Párt leváltott bennünket a táborparancsnokkal együtt, és utána kértem, hogy szereljenek le így leszereltem."
Katonai és politikai jellemzési lapján 1950-ből:
"Vallási kérdésekben álláspontja szilárd, jól viszonylik ehhez..."
Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006) 34. o.:
"[1956.] December 2-én az országos sztrájk második napján kevesen dolgoztak Egerben, az iskolákban szünetelt a tanítás, így a város főutcáján a délelőtti órákban igen sokan tartózkodtak, de tüntetést senki sem szervezett. A Dobó István laktanyából két raj (együttesen kb. 50 fő) karhatalmista indult a belváros felé. Az egyiket Lintallér László százados, a másikat - a füzesabonyit - Budai György őrnagy vezette. A két csapat a főutcára már együttesen érkezett Lintallér százados parancsnoksága alatt. Itt a tömeg szidalmazni kezdte őket, és valaki almacsutkát dobott közéjük. Erre Lintallér kiadta az "Oszolj! Tűz!" vezényszót, mire több géppisztolysorozat dördült el. A sortűz következtében hatan vesztették életüket: Bóta István (17 éves), Tóth József (31 éves), Bóta Antal (26 éves), Dr. Nagy József (36 éves), Tóth Sándor (31 éves), Rezső Ferenc (29 éves); tizenkilencen megsebesültek. December 14-én, amikor a sortűz egri áldozatait temették, a kiegészítő parancsnokság karhatalmi raja újra készenlétben állt. A temetésen harminc fő hozzátartozón kívül más nem vehetett részt, s a karhatalmisták arra is parancsot kaptak, hogy amennyiben mégis csoportosulást tapasztalnak, minden eszközzel fel kell oszlatniuk."